Az Öreg

A sorozatgyártást egyszerűen nem tudja abbahagyni a mi kis családunk. Ahogy Argentína és Mexikó sem, de az ő okaik egyértelműek (péz). Nekünk mi okunk van rá? Semmi. Talán csak nem ilyenek vagyunk? Ez az epizód igazi magyar valóságshow lesz.

Öregapám jópár éve egyedül van és szinte a kutya sem néz feléje. Mára az én lelkiismeretfurdalásom is elmúlt. Van/volt szakszolgálat aki kitakarított, van/volt orvos aki a retkességből fakadó betegségeket gyógyította, van/volt szomszédasszony aki rányitotta az ajtót (némi pénzmag fejében), van/volt gazdaggyerek-feleség aki látogatta. Nekem nem volt szükségem arra, hogy a szitkozódásokat hallgassam, hogy a szagát szagoljam, hogy a mocskot lássam. Akinek a nemfürdés és a kosz a közege (gondolatok is ezzel szinkronban), azon nem lehet segíteni. 88 év, szép kor, de ilyen hazug életet ritkán láttam. Ja, nem halt meg az öreg, csak bevonult az öregotthonba. Tegnap. És igen jól tette. Csak ki ne rúgják onnan. Remélem bírni fogják az észosztást - Polgármester vótam, kitüntettek... stb. Bár talán közegére talál. Csak az a mindennapos fürdés ne volna. Ej-ej, kemény az élet!

Na ez a felvezetőkör volt.

Tegnap meglátogattam. Így fogadott:

Próbált egy kakast becserkészni nekem (Leszámolás Tokióban a tyúkudvarban). A tyúkot sikerült az első körben elkapni, a kakas nem adta könnyen magát. A torkán megsebesített kakas elszaladt, majd a pajtába terelve a nyúlketrec mögött megbújva szemezett velünk, de megfogni nem tudtuk. Illetve én csak tisztes távolból szemléltem a dolgot. Ami oly távolinak tűnt. Az öreg nem adta fel, hirtelen fürge lett, sámlira ugrott fel, ketrec elé térdelt (állítólag a lába van nagyon oda), és vadul kergette a szerencsétlen baromfit. Mindhiába. Mintahogy azt is mindhiába kérleltem, hogy hagyja abba az üldözést. Se jószág, se semmi nem kell nekem. Én naív, azt hittem beszélgetni fogunk (mert ugye lett volna miről). Pedig ő olyat sohasem tett. Nekem szónokolni pedig nem nagy mulatság. Úgyhogy az Öreg üldözött, én meg kattintgattam párat. Hidegen hagyott a beteg-öreg ember. Furcsa érzés, hogy tudok ilyet is. Sőt még rötyögtem is magamban. Láttam magam előtt, hogy hogyan ugrik majd egymásnak a másnap reggelre odarendelt háromtestvér (Gyuszi-Márti-Apám). Jó jós vagyok. Szegény Márti nagynéném bánatára.

És íme a film sketch:
Csodás napsütéses nap. Lerobbant ház, lerobbant Öreg a konyhában. A kamera pásztáz... Tele a ház, az udvar: szomszéddal, nyugdíjas korú egyedekkel (az Öreg gyerekeivel - két fiú, egy lány). Mindenki toporog. A nők könyörögnek az Öregnek, hogy fürödjön meg. Az meg nem hajlandó. A kamera megpihen az Öreg lapát kezén és fekete körmein. A győzködés hangjai beszűrődnek a szobába, akol a kamera originál pizsamák, ágyneműk kupacait pásztázza egy öreg bőrönd és sok nílonszatyor társaságában. A könyörgő hangok elhalnak. Vízcsobogás nem zavarja az idillt. Lassan pakolni kezd a rokonság. Az Öreg dolgait, az öreg bőröndjébe. Alatta az Öreg szónokol a kinnmaradóknak elmúlásról, nehéz időkről, - nagyon pátoszos, valahogy érződik, hogy a fele sem igaz. A kamera egy pakoló női arcra közelít. Sírhatnékja van, de nem teszi. Aztán kész a cucc. Mindenki csatlakozik az Öreghez. Aki még mindig beszél., és kiadja a parancsot, hogy a "Televízijót is vinni köll!" Senki sem mozdul. Mindenki benyögi, hogy mije fáj és miért nem lehet... A lábam... A derekam... stb. Majd a már egyszer pakolás közben mutatott nő (a legbetegebb mind közül, az Öreg lánya) cipeli a tévét a csuklómerevítős kezével, béna lábával (paralízis). Miközben az Öreg a szomszédasszony karján vonul kifelé. Ő kíséri autóhoz is (gazdaggyerek mercijéhez, egyik fiú). Másikfiú könnyeket morzsol (magát siratja - a szerk.). A gyönyörű napsugár megcsillan a dugigrakott kis bordó (Öreg lánya vezette) autó tetején, amint megáll az öregotthon előtt.