Színész

Olyan választékosan fejezi ki magát Som, hogy behalunk rajta. Néha rá is játszik, a szöveget mimikai bravúrokkal fejeli meg. Kiválóan tud műsírni, műkacagni, műbúsulni... stb. Először édesnek találtam, de most már gyakran kérem, hogy ne tegye, mert ha valódi lesz a dolog már nem hiszem el neki.

Ma végre eljutottam a belgyógyászati vizsgálatra. Soma Apával volt itthon. Egész végig míg meg nem jöttem azt hajtogatta: "Aggódom Anyáért!" - szomorkás arccal, kicsit jajongva-sóhajtozva. Kérésemre be is mutatta nekem. Pedig aggodalomra nem volt ok, és mondani sem mondtunk arra utalót. S az eredményem is tökéletes lett.

Az idő engem is, őt is megzavart. Kicsit nyűgös volt ma. A déli alvás is alig akaródzott (manapság ez a matiné). Mikor hallom, hogy nem alszik, hanem sirdogál, bemegyek hozzá. Ő egyből közli, teljesen száraz szemmel: "Azért sírok, brühühü, mert beütöttem a térdem, itt a csücskéjét." Mondom neki: De nagy franc vagy! Erre ő: "Nem, én vacak vagyok!"

Úgy bírom!

GYŐRkőcfesztivál

Győr - II. Győrkőcfesztivál

Reggel időben akartunk indulni, de mint mindig mikor időben akarunk indulni: a fiúk ébreszthetetlenek. :-) De végre elindultunk. Sőt KatiMami is csatlakozott hozzánk, amiért külön köszönet neki! "Hol van a fesztivál?" - Soma folyton csak ezt kérdezgette az autóban. És meglátta, zene, tömeg, rengeteg gyerek. De rengeteg volt a jobbnál jobb játék is. Sokat kellett volna sorbaállni, ami még Somnak nem ment. Jövőre lehet, hogy már megérik a dologra. Azért így is jól éreztük magunkat, csak mentünk... mentünk, Som folyton húzott minket tovább, így fényképet is alig készítettünk.


Viszont vittünk mosolygós fotót (fesztivál-karszalagot kapott érte a gyermek), amit kiragasztottak egy nagy lapra. A hőség tetőfokára hágott, megfejelve ezzel a vándorlásunkat. Egy óra körül kidőltünk. Szóval bejött amire számítottunk. Így előkerültek a fürdőrucik, és beirányzékoltuk az élményfürdőt. Ahol tömegnyomor várt minket, és a honlapon hírdetett játszóházas medencére sem bukkantunk rá. Nagy zsúfoltságával, kis szabadtéri területével nem lopta be a szívünkbe magát a hely. Alig találtunk egy zsebkendőnyi helyet magunknak. Arra viszont jó volt, hogy Som aludjon egy jót a napsátorban, és pancsoljon éber állapotában... szinte végig. Most nem kellett a lila szájtól tartani, kellemes melegvízben dagonyázhattunk.

Hat órára már a városközpontban voltunk és még: találkoztunk kicsit, vásároltunk kicsit, beteglátogattunk kicsit... Mi minden nem fér bele egy napba!

Szóval jó kis nap volt ez is.

Játszunk, pancsolunk

Helyszín: Fertőd. 1 Játszótér, a Keresztszülők (tesómék) háza előtt. 2 KatiMami medencéje, a kertben.

1. A beígért játszóterezést egy fagyizás előzte meg. Majd egy fa és így árnyék nélküli játszótérre mentünk, ahol Soma egy kisbarátra tett szert (Patrik, kb fél évvel idősebb Sománál). Hamar egy csapatként működtek és remekül eljátszottak, nekünk - a Keresztszülőkkel kiegészülve - többnyire a rötyögés rajtuk jutott. Soma majd szétesett ahogy futott, de még fociztak is. Vakondot kerestek, teljes meggyőződéssel, hogy találnak is. Kötélpályán csúsztak. Soma látva a nagyobb (helyi lakos) profi csúszását, szintén csúszott. Azt hittem még kicsi ehhez, de nagyon ügyesen kapaszkodott, és a telivigyor arca mindent elárult. Szépen egymást váltva mentek, senki nem tolakodott, egymás nevét skandálták amikor a másikra került a sor. Pedig mindketten rettenetesen élvezték, mégis kivárták a sorukat. Azt hittem ilyen sem mostanában történik a mindenazenyém gyerekemmel. Azt még hozzá kell tennem, hogy biztosan megfőttünk volna, ha közben a ránk találó Anikó nem hoz nekünk frissítő italokat. Csodás az ellátás mikor nyaralunk! Köszi!

2. KatiMami szerette volna megköszönteni Somát. Ami meg is történt. A szerzemények: talicska, kapa, lepke/hal háló. A kapa vitte a prímet. Módszeresen a kapu előtt akart dolgozni, ahol pár hónappal ezelőtt a Mamival egyszer ténykedtek. A munkát fürdések szakították meg, ahonnan általában tiltakozó, lila szájú gyereket kellett kihalászni. Soma egy beleülhetős úszógumival csapta a habokat. Ez az az eszköz, amit még tavaly vettünk és Som még kipróbálni sem volt hajlandó. Most meg egybeépült vele, bár leért a lába a medencében, de mégis biztonságot adott neki. Szóval az úszógumi-parája is elmúlt. Kíváncsi vagyok, hogy a karúszóval most hogy áll. Hamarosan azt próbáljuk ki.

Lassan úgy látszik lesz egy bátor, sőt merész gyerekem. Talán a "nyaralás" végére...

Fertő-tó (Illmitz)

Régen nagyon gyakran jártunk ide strandolni, de pár éve már nem voltunk. Valahogy meguntuk. De most gyerekkel megint más, újra rátaláltunk a helyre. A határtól kb 15 km-re. Kavicsos kiépített partja van, a magyar iszapossal ellentétben. A gyerekeknek egy lassan mélyülő apróbb kavicsos részt alakítottak ki, ami előtt szuper játszótér van, meg hihetetlenül szép zöld gyep (Poldi bácsi is megirigyelte volna). Osztrák rendezettség mindenhol. Sétahajók is indulnak innen, vagyis ilyen látnivaló is van. A bujkáló nap, és esőszagú szellő ellenére indultunk erre a helyre. Meleg volt, de nem főttünk meg, és még belépődíj sem volt a viharra készülődő idő miatt. (Bár a vizibicikliket vízre engették, és a hajók is jártak.) A strandon alig voltak, s így a játszótéren szintén. A gyerek uralhatta az egészet. Mi csak lábáztattunk, de Som megmártózott a vízben és mezítláb ment mindenhova. Mi papucsban is néha elég érdekesen közlekedtünk a köveken. A játszótér lenyűgözte Somát, a kavicsra és vízre épülő játékaival. Alig tudott választani az izgalmasabbnál izgalmasabb elemek között. Szinte meg sem állt egy pillanatra sem, apát jól lefárasztva ezzel. Itt köszöntöttük meg, a névnapját ma ünneplő Somát. Az ajándékok mind tetszettek a fiatalúrnak, kész öröm ajándékozni neki (papírsárkány, vizipumpa, horgászfelszerelés, könyv). De azthiszem a környezet volt a legnagyobb ajándék számára. Még visszafogunk térni ide. Nagyon jól éreztük magunkat.

Képek jönnek még ide...

21. hét

Tegnap a könyvtárban utolsó naposnak hittek. Ez azthiszem sokatmondó. Néha úgy is érzem magam. Nem csak nagy vagyok, hanem fáradékony is, meg szédelgős. És: Nyögök... már olyan szinten, hogy éjjel felébred rám a párom. Aludni nagyon rosszul alszom, mintha mély kútba zuhannék, és egyáltalán nem pihentető az alvás. Azért igyekszem tartani magam. Végülis örömre is sor kerül majd 19 hét múlva. Nagy-nagy örömre. Sokszor elréved a tekintetem és csak rá figyelek, mosolygok. Bármilyen helyzetben képes vagyok erre. Ezt Som tudatosította bennem: "Anya mit nézel? Valami szépet?" Hát, igen.

A nevekkel megakadtunk, pedig már nagyon szeretném nevén nevezni Őt. Egyébként nagyon jó gyerek már most, ha megkérem, hogy helyezkedjen másként, akkor általában meg is teszi. Töretlenül dolgozik odabenn, lehet hogy egy kűzdősport lelkes hívével van dolgom?

Nyaralunk!

Nem megyünk sehova. Vagyis itthon a bázis, és megyünk mindenhova. Ezt döntötte el a családi kupaktanács. Ahova akartunk volna menni (Balaton déli homokos part), ott nincs szállás (a tizedik sikertelen telefon után feladtam). Hamarabb jutnánk el egy last minut úttal Tunéziába, mint a Balcsira, sőt talán olcsóbb is lenne, ha épp odavágynánk. De nem. Az egyik pillanatban dögmeleg van, a másikban meg szakad az eső, jobb is ez így.

Szóval a döntés nagyon jónak bizonyult. Tegnap is remekül éreztük magunkat, és a mai nap is jól sikerült. Délelőtt családilag megnyiratkoztunk a fodrászunknál. Természetesen Soma lett a legszebb, egy kis nyivákolás kiséretében. De megérte. Délután pedig PiciMamáék kertjében pancsoltunk egy jót. 4*-os hely. Isteni kiszolgálás.

És nem utolsó sorban Soma névnapi köszöntésére is ma került sor a nagyszülők részéről. Két könyv azonos szerzőtől és írótól (az egyik, a már említett Finduszos) és egy játékflex* volt az ajándék. És teljes sikert arattak, Soma megmutatta, hogy hogyan kell flexel a kezében olvasni. Az érdeklődési körök összevonhatóak. :-)

* "Anya az nem flex, hanem sarokcsiszoló!"

Vadaspark

Nincs is olyan messze, Pamhagen (Pomogy) Tierpark... ma délután oda készültünk. Sőt már nagyon régóta oda készülünk. Na de ma végre el is jutottunk. Bár Soma nem könnyítette meg a dolgunkat. A déli alvását sikerült 2-re időzítenie. Alig akart elaludni, bár holtfáradt volt. Így négykor kelt fel, mert ugyebár a két óráját azért megaludta a csöppetsemálmos gyerek. A park 5-kor zár... Zárás előtt 10 percel ott is voltunk. Így maradt 1 óránk a nézelődésre. (Bemenni 5-ig lehet, de 6-ig lehet maradni, aki már bent van.) Nem is baj, hogy ilyen későn értünk oda, már nem volt olyan nagy a hőség. Nagyon jó élmény volt, szép környezetben sok-sok állat, és ami a legjobb volt, szinte mindnek kicsinye is volt: a szürkemarhának, a csacsiknak, a nyusziknak, a póniknak... stb. A gólyák épp most költöttek a vízparton. A pávák násztáncukat járták. Ezer hang keveredett, madarak csiripeltek, kakas kukorékolt, csacsik iáztak, barnamedvék dörmögtek (az egyik épp kitört egy fácskát). Lehet hogy már éhesek is voltak ilyentájt, mindenesetre Soma kukorica-falatjait szívesen fogadták. Som eléggé tartott az állatoktól, tisztes távolból nézte őket, de a végefelé azért egy póni kiérdemelt egy-két simit tőle. Sajnos a kenguruk úgy elbújtak, hogy nem lehetett látni őket. A mosómacik meg úgy aludtak, hogy csak egy szőrpamacsot lehetett látni belőlük. De azért így is akadt elég látnivaló. Amikor kiértünk a parkból, Som már lelkesen sorolta is, hogy milyen állatokat látott: "Tigrist (igazából hiúz), medvét, farkast is, bizony ám!". Egy kis játszótér is volt a parkban, amit még kipróbált Soma, de nagy sajnálatára nem volt benne homokozó, így elindultunk felderíteni egyet az ifiúrnak. Miután kihomokozta magát, hazatértünk magyar honba, jól elfáradva.