péntek, december 11, 2009

Göcögő

Zsombor 6 hetes


Nagyon jó látni ahogy egyre jobban kinyílik a kisebbik gyermekem. Szeme sötétkékesedik és a szempillája is elkezdett nőni. Határozottan kezdi nézni a dolgokat, igen komoly öreguras szemlélődéssel. Torokhangjai nagyon változatosak és mosolyfakasztóak, néha olyan mintha válaszolna is nekünk ("eő, heő, lá", morgások, sikongatások és további leírhatatlan hangsorok amelyet egy vérbeli szamuráj is megirigyelhetne). De legjobb a kacagása, merthogy van neki (vagy egy olyan jelenség ami a nevetésre nagyon hajaz). Igazi kacagó hangokat ad ki és rázkódik közben. Göcögő? Igény szerinti szopin él, és szemmel láthatóan növekszik. 55 cm-t és 4,7 kg-ot mértem. (Sajnos) ez együttjár a ruhák gyors kinövésével is. Erősen cici és anyafüggő (talán a sorrend is ez). Ha kimegyek a szobából, már jelzi is hogy valami nem stimmel. Ha édesdeden alszik és én fürödni indulok, tuti, hogy 5 perc múlva Apát egy tágranyitott szemű hangoskodó (nem egyértelműen síró) gyerekkel találom. Mostanában nehezen alszik el... szopizik és bealszik rajta, és mikor beszüntetem a cuclizást, meg is ébred. Még kitartunk... de közel van, hogy előveszünk egy cumit. Már néhányszor rátalált a hüvelykujjára, de még nem tudatos a dolog. Nem szeretnék cumis gyereket, de egy sírósat sem, akinek csak ennyi kell a nyugalmához. Egyre jobban szereti hogy masszírozgatom, a vizet meg változatlanul imádja. Néha csak anyaközelre vágyik (nem éhes, nem fázik, nem álmos) olyankor fogni kell... kellene... próbálkozom a hordozással. Volt, hogy már elaludt a slingben, de volt amikor sehogysem volt jó neki benne. Lehet, hogy a technikámon is lenne mit csiszolni. Igyekszem, mert nekem nagyon jó a bújó-szuszogó-babaillatú gyermekem testközelsége. És remélem neki is jó (lesz). A legjobb azonban az az, hogy minden nap szinte csak az övé tudok lenni, mintha egyetlen gyerek lenne. Soma csak bónusz-vidámító-jövetelekkel spékeli meg az együttléteinket. Ez úgy tud megvalósulni, hogy Apa non-stop itthon van. És remélhetőleg hosszútávon marad is. Így Soma sokat van Apával, aki még főz is ránk. Szóval mi is az én dolgom? Tejgyárnak lenni, szinte. És ezt nagyondenagyon köszönöm neki! Talán ennek is tudható be, hogy elsőszülöttem változatlanul nem féltékeny Zsomborra. Valamint a mamai segítségeknek is sok szerepük lehet ebben. Soma ugyanazt a figyelmet kapja most is mint a kistesó születése előtt. Sőt Anya is itthon van. Meg van egy édes (ő mondja így) kistestvére, akire büszke. És a kistestvér nagyon úgy tűnik, hogy arra hajt (eszik-gyarapodik-erősödik), hogy méltó partnere legyen a nagytesónak... birkózásban. Bár perpill Manóország biztonsági főnökére hasonlít inkább.

1 megjegyzés:

kata írta...

Nagyon örülök, hogy ilyen jól vagytok, léleksimogató hallani. Örülök, hogy Soma nem féltékeny és ezt teljes szívemből mondom, mert tudom milyen nehéz, ha az a nagyobb.
További ilyen szép napokat nektek, pussz,
Kata