A mi napunk

Sohasem szerettem a karácsonyt (no talán még gyerekkoromban). De most minden más. Mióta miénk ez a nap. Mondom, a MIÉNK. Veszekedésnek nyoma sincs. Amíg a gyerekek alszanak az "angyalok" dolgoznak. Sülthal és gyertyaillat lengi be a lakást. Minden lelassul. Minden békés. Talán még szent is. Szeretem. Pedig izgulok ám. Mégis minden lesz. Teremtődik. Még egy barátnős séta is belefér a napba, kacagó gyerekekkel. Hónak nyoma sincs. Gyönyörű napsütéses idő van. És a szőke vacak a karácsonyfának örül a legjobban, amit ékesszólón kommentál is. Sőt még azt is észreveszi, hogy a fa fényei az ablakban is tükröződnek. "Ó de gyönyörű, nézd!" Alig tudja levenni a fáról a tekintetét... Sőt Zsombor is. Én már túl vagyok ezen a fázison. Zsombor nagyot aludt, jót szopizott (amíg én bámultam a fát, meg elmerengtem), és most nézelődik. Az ajándékok örömöt hoznak. Soma Zsombor keljfelJancsijának örül a legjobban. Mosolygunk. Együtt vagyunk. NÉGYEN. Két gyönyörű fiúcskával, akiknél jobbat kívánni sem tudnánk. Ez nagyon jó! A legszebb ajándék.