Ami rossz, az rossz!

Soma nem fogad el szinte semmilyen ételt az oviban (ilyet sok gyerekről hallottam már), így ma az óvónéni javaslatára itthon reggelizett. Nagy hiba volt. Ekkora hisztit még sohasem láttam tőle (meg is rémültem), hogy nem akar menni oviba. Közös erővel öltöztettük Apával, miközben ő zokogott-fetrengett-rugdalt. Nem akart menni. Nagyon nem. Még a piros bobbal való oviba menetel sem változtatott ezen. Hatalmas könnycseppek gördültek le az arcán. Nagyon küzdött, de legyűrtük. Ha most engedünk, akkor ugrott a tekintélyünk és minden nap ez fog várni ránk. Majdnem én is sírtam, de én már nagy vagyok, így nem lehetett. Soma a kedélyes itthoni reggelizésből arra következtetett, hogy ma itthon marad. Haragudott Apára mert vinni akarta, kapaszkodott belém, hogy maradhasson. Miközben ő ordított én próbáltam nyugtatgatni, beszélgetni vele, meséltem neki kedves óvónénikről, nagy ovisokról, sok játékról, kis mosdókról... Ugye milyen jó az ovi? Erre abbahagyta a sírást, rám nézett mérgesen, felemelte a mutatóujját (ez mindig a nagyon akarom, nagyon megmondom jele) és közölte: "Ami rossz, az rossz!" A hisztiszünetet kihasználva felöltöztettük és már vitte is Apa az oviba, ölben... Még jó, hogy ennyire közel lakunk. Mire odaértek Soma majdnem megbékélt. Aztán lenyomták a kilincset és megint elkezdődött a sivítás. De Apa nem engedett és átöltöztette a most már őbelé kapaszkodó Somát, aztán átadta a rémült tekintetű óvónőnek. És huss már ott sem volt. Ezt csak egy férfi tudja megcsinálni. Én biztos visszahajoltam volna még egy utolsó puszira, amivel tuti a lehető legrosszabbat követtem volna el. Szóval Soma oviban.... engem a síró gyerek képe kísért egész délelőtt. 11-re ment érte Jácint. És jött egy sms... nyugi, Soma mesét hallgat... Ilyen jó napja még nem volt. Nagyon jól érezte magát, aktív volt és a délelőtti pityergés is elmaradt. Amióta az apja otthagyta nem sírt. Nem is tudom mit mondjak... Igyekszünk mindent jól csinálni és a gyerek sirdogál. Nagyon elrontunk valamit, a gyerek ordít, és végül pont itt nyerünk csatát. Ki érti ezt?