Szoptatás

Zsombor nappal szinte egybefüggően szopizik, de csak egyszer kel éjjel. Bár este nehezen alszik el. Tegnap meg kifejezetten megküzdöttünk. Megkapta a kéthós oltását és nagyon nyűgös lett... csak sírt... sírt... a sírástól meg jött belőle a tej, a böfi... nem tudtuk megnyugtatni. Aztán végül szopival tudott lenyugodni (nem telt el két szopi között tán még egy óra sem). A szopi mindenre megoldás (főleg Apa szerint). Ha csuklik... szopi. Ha aludna... szopi. Ha sír... szopi. Ha nyugtatás kell... szopi (+ jelen esetben cumi). Ha enne-inna... szopi. Magammal viszem mindenhová a forrást. Amit nem kell mosogatni, fertőtleníteni. Egyenlőre úgy tűnik kifogyhatatlan is. És mindig kellő hőfokú benne a nedű. Ha nem kell a babának a tej, akkor nem kell, mégsincs pazarlás. A legkönnyebb és legegyszerűbb dolog szoptatni. És akkor még nem is beszéltem a szoptatás határtalanul jó érzéséről. Magamhoz ölelem az eidami sajt baba szagú babámat, aki rámcuppan és ütemesen szuszog-szív miközben a szemével engem pásztáz. Megszűnik a világ. Néha cicivel a szájában gurgulázik párat, meg mosolyog. Na kinek? CSAK NEKEM. Így teljes az adok-kapok.

ui.: Le a kalappal a nemszoptatók előtt! Nekem könnyű.