MARCIkutya

Soma rengeteget emlegeti Helga barátnőm lánykáit. Tegnap, hirtelen ötlettől vezérelve meglátogattuk őket. Már csak azért is mert most mindenki egészséges. Főleg ott. Így útrakeltünk egy veszélyes MARCIkutyával (Soma), aki kellően harapós és HARCIas volt, no meg hangos is a gyerekülésében. No persze játékból. Aztán odaérve átváltozott édes óvodássá, aki Lizával (szintén ovis) nagy egyetértésben játszott szinte egész nap. Jó volt nézni őket. Szonja pedig végezte a maga dolgát, és többnyire evett. A majdnem háromévestől lenne mit tanulnia Somának, de még tán nekem is. Zsombor hozta a formáját, de talán egy kicsit többet nyüglődve aludt el az idegen helyen. Mivel nagyon jól éreztük magunkat, sajnos az esti nyüglődésbe is belecsúsztunk, szegény kicsi fiam csak sírt, sírt, aztán a hordozóban elaludt. Mi meg megvacsiztunk, hazamentünk és beraktuk a kiságyába. Ő meg csak aludt és aludt, hiszen éjszaka lett. :-)

Soma zsákmányolt egy rózsaszín hajszárítót a lányok készletéből, amit azok készségesen kölcsön is adtak a fiatalembernek. Minden csodálatom az övék! Remélem vissza is tudjuk szolgáltatni nekik az eszközt, épen. Márpedig nagy használatban van. Többnyire fúr-csavaroz, de az én hajam is rende száraz általa. Üde színfolt Soma szobájában.

Soma azthiszem mégiscsak egy MARCIkutya - rózsaszín hajszárító ide vagy oda - harcol minden nap, főleg magával. Egyből sír, sikolt (irdatlan magas frekvencián) ha akar valamit, még meg sem várja a választ és már rákezd. S akkor sem hagyja abba, ha igenlő a válaszunk. Se lát, se hall. Próbálok higgadt lenni, megnyugtatni. Legtöbbször sikerül. Apa nagyon rosszul tűri a dolgot, egyből lángra lobbanik ő is, így ketten hangoskodnak. Dac és ovi, e kettő lehet a kulcsa a dolognak (+ kistesó). Nehéz sorsú MARCIkutyánk van nekünk.