kedd, május 25, 2010

Ad-hoc 1.


Gyöngyiék mondták, hogy jönnének haza a pünkösdi hétvégén, mi mondtuk, hogy ej, de jó lenne találkozni, de vendégeink lesznek (a keresztlányomék) és így ez most nem fog menni.

Nos, keresztlányka (Dia) nem jött, így mégis lett helyette szombat délelőtti ismerkedés a háromgyerekkel. Régen találkoztak a „régiek” is, Julit meg most csodálhattuk meg először. Zsombort kicsit meg is rémítette a sok rózsaszín. A fiúk remekül berohangálták a lakást, csatakosra izzadva magukat. Soma néha bevadult, de szerencsére mindig megjavult. (Ilyenkor olyan tehetetlennek érzem magam, hiába távolítom el és beszélek a fejével. Egy idő után újra kezdi.) Mi beszélgettünk, de már megint nem eleget. Ezeket a találkozásokat még azért is szeretem, mert ilyenkor mindig készül az ördög Somáról egy angyali portré.


Nincsenek megjegyzések: