vasárnap, május 16, 2010

A nagy kísérlet

Alanyai: a gyerekeim.
Szereplők még: KatiNagyi és én.
Ok: Ált. isk. osztálytalálkozó - 20 éves
Helyszín: ide 80 km - Koppánymonostor. Egy majdnem rokon háza és egy étterem.
Idő: 2010. máj. 15. (szombat) - Viharos.
Kimenetel: vegyes érzelmű.

Eddig mindig szívesen mentem az ilyen osztálytalálkozókra, most nemsok kedvem volt hozzá. Első felindulásomban mégis rábólintottam, hogy megyek. Aztán kiderült, hogy Jácintnak pont ezen a napon lesz két Steamy-s fellépése, amiből az egyik Szolnokon. Tehát ő kiesett. Pedig már majdnem vártam is a találkozót, végülis a kikapcsolódás egy formája ez is, nemigaz? Az pedig igencsak rámférne. Aztán Anyum ajánlkozott, hogy majd ő jól ellesz a két gyerekkel. Mélyvíz. Sohasem volt ilyesmire még példa. Mégis belementem. Egy ilyen összejövetelről bármikor meglehet lógni, egy színházból nem. Szóval remek lehetőség. Probléma: anyaragacsok a gyermekeim. No, de sebaj, megyek szopiztatni/altatni...
5-kor kezdődött a találka. 7-kor mentem először Zsombort letenni, etetni. Gyorsan, simán ment. Somát aktívnak, jókedvűnek találtam. A lefekvés árnyéka sem vetült még rá. Hagytam, hogy KatiNagyi irányítsa az ő estéjét (nem kellett volna). Másodszor kilenckor kaptam SOS riasztást (a két óra az két óra!). Zsombor vigasztalhatatlan volt. Vagyis csak én meg a szopi segíthetett rajta. Soma elfáradt, s ugyan vacsorázott, de még nem fürdött. (És, hogy mit csinált az eltelt két óra alatt, az rejtély. Tipp: tv-t nézett.) Közben odakint tombolt a vihar... Aztán kitört benn is. Soma lefürdött, míg Zsom végre hozzájutott életmentő nedűjéhez. Aztán két holtfáradt gyerek nyomult mellém. Zsom felpörgött, Som befáradt. Egy órába telt míg mindkettő álomba tornázta magát mellettem. Én is elfáradtam. De azért alig valamivel tíz után visszaindultam az étterembe. Ez a "kis" időkiesés még belefér - gondoltam. Csak ott esett le az állam igazán. A csapatból alig néhányan maradtak, a zöme 10-kor elment haza. Mondom: haza! Felnőtt férfiak, nők. Szóval a "beszélgetek mindenkivel valami személyeset" rész teljesen kimaradt nekem.
Tanulság: a saját nevelésben nem lehet csalódni. A gyerekeim szuperek voltak, idegen környezetben, "idegen" bébicsősszel, remekül megoldották (bár egy kicsit fájt itt-ott) az estét. KatiNagyinak is köszönet érte, bár nem valószínű, hogy ebben az évtizedben mégegyszer vállalkozik ilyen feladatra. És én sem.

4 megjegyzés:

andi írta...

szia
le a kalappal előtted, hogy párszor megtetted oda-vissza a nyolcvan km-t abban a viharos időben..egy kicsi és egy pici mellől nagyon nehéz elszabadulni, főleg, hogy a pici még szopizik..majd ha már nagyobbak lesznek..de te legalább megpróbáltad...sajnálom, hogy pont a személyes részek maradtak ki, ami ugye a lényeg...

Krisz írta...

Nem voltam egyértelmű, helyben volt szállásunk, de úgy sem volt kutya az ingázás.

Háát és is sajnálom.

kata írta...

Én is sajnálom, mert a vége szokott a lényeg lenni és ugye ilyen nincs minden hétvégi bokorban.
De! A következőnél, már Zsombor is öt éves lesz, teatyaég!

andi írta...

de egyértelmű voltál..
csak este 11-kor már kicsit szelektíven olvasok..:)