kedd, május 25, 2010

Ad-hoc 2.


Amikor kiderült, hogy nem tudnak jönni Emiék. Majdnem sírva fakadtam. Ezer éve nem láttuk Diát, meg persze őket sem. Nekik meg Zsomborhoz nem volt még szerencséjük. Elindult egy bogár a fejemben… Akkor megyünk mi, ha tudok gyorsan szállást keríteni. Érd van annyira messze, hogy egy nap alatt megfordulni két gyerekkel nem lenne ideális. És lett szállásunk, mert barátaink révén Erzsi néninél megalhattunk Százhalombattán.

Vasárnap reggel gyönyörű időben indultunk el itthonról, de még nem egyenesen a cél felé, hanem Márta barátnőmékhez Győrbe. Így egy kicsit megszabdaltuk a távot és alvásidőben indulhattunk tovább (ami 100%-ban bejött), és nem utolsó sorban egy régóta tolódó látogatásra is sor került. Márta ismét várandós, Barnus (1,5 éves) még idén kap egy kisöcsikét. Jó volt látni őket. A legjobb az egészben meg az volt, hogy ennyire vevők voltak ránk, mert ugyebár ezt a találkát is az utolsó pillanatban találtam ki. Olyan jól éreztük magunkat mintha ezer éve le lett volna beszélve ez a nap. Talán ezért is barátok a barátok?! Zsombor hozta a jófiús formáját. Soma meg egész jól feltalálta magát, pláne akkor amikor Peti a talajvizet szivattyúzta a barátaik pincéjéből. Két kis „segítője” is akadt.

Nincsenek megjegyzések: