Soma napja

Természetesen nem csak az övé, mert a (városi) gyereknapról van itt szó. DE Soma legyőzte önmagát, vagyis a félelmeit.

1. Az ugrálóvár elejéhez is odamertünk menni. Eddig a hátsó részen található légbefúvó gépet csodáltuk meg az ilyen rendezvényeken. Ééés a vár szélén szigorúan a kezemet szorongatva ugrált párat. Csoda. Vagy talán csak lassan (be)érik ez a gyerek. Bemenni még mindig nem mert. Pedig szöcske voltát itt igazán kiélhette volna. Talán legközelebb.

2. Eddig csak hőn áhította a tűzoltók autóit, felszerelését tapintani, érezni. Beülni nem mert, kérdezni sem. Bár ez utóbbi szinte felesleges is volt, mert végigmagyarázta magának az összes felszerelést (ó csodás könyvek!). Ám ma végigülte az összes járművet, még a koszosakat régieket is. Bátran végigmagyaráztatott vagy 3 tűzoltót a hogyan és mikéntekről, minden esetben ugyanolyan érdeklődéssel és szakértelemmel hallgatva azokat. "Igen, értem. És az ott..." stílusban. Így azok gyanút sem fogtak, hogy ez a kis kópé már harmadszor "dolgoztatja meg" őket ugyanabban a témában. Végső csapásként meg még egy sisakot is felpróbált (bár apja kezét erősen markolta közben). Csak úgy csillogott a szeme a félelem és a büszkeség keverékével. Az enyémben félelem nem volt.

Zsombor meg csak egyszerűen ragyogva kéklett mindenkire.