kedd, május 25, 2010

Ad-hoc 3.

Délután jégesőben értünk Érdre, hirtelen jött és egy pillanat alatt nem láttunk semmit az autóból, aztán egy piroslámpa alatt eltünt a jég, és maradt az eső. Emiék már nagyon vártak minket, Soma meg már reggel Diázni szeretett volna és ezt egész nap a „Rögtön akarom!”-al hangsúlyozta is egészen a tényleges találkozásig. A továbbiakban is teljesen odavolt a nagylányért. Hihetetlen, hogy az meg már 8 múlt. Még tisztán emlékszem amikor olyan kisbabának találta Jácint, hogy meg sem merte fogni. (Mentsége legyen, hogy akkor még gyermektelen volt.) És az is felidéződött bennem, hogy milyen jó érzés volt, amikor minket kértek fel névadó szülőknek. Elnéztem a gyönyörű (egyre szebb) Hófehérkénket, és olyan melengető érzés fogott el. Mégis van nekünk (kereszt)lányunk. Kedves, okos, gondoskodó, megszelidült csikó, bár a futás még mindig a kedvence. Határozottan jó érzés. Már csak egy nyári nálunknyaralásra kellene rávenni.

A szállásunkra fél hét tájban érkeztünk. A hely tökéletes volt. És érthetetlen, hogy szinte látatlanban odamerte adni Erzsi néni egy kétgyerekes családnak. Vannak még ilyen csuda-emberek! Hálánk határtalan.
Zsombort nem zavarta az idegen környezet, esti fürdés-szopi-alvás, szépen hozta a formáját. Ellenben Soma félt egyedül a kisszobában, így végül ő is mellettem kötött ki. (A Jácint meg mehetett a kisszobába.) Som a megnyugtató közelségem tudatában szinte pár pillanat alatt el is aludt. Csak arra kellett ügyelnem, hogy időnként lefejtsem Zsomborról, aki minden nyikk nélkül tűrte ezt. (Én aludtam kívül, a másik kettőt féltettem a leeséstől.) Az éjjelt elég jól átvészelve, másnap reggeli után visszaindultunk Érdre, ahol az egész napot igyekeztünk eltölteni. És még milyen jól! Napsütéses ragyogó napra ébredtünk. A jó társaság meg ugye adott volt. Levi viccei már nagyon hiányoztak. Hanna a kétévesek minden bájával döntött minket porba. Talán Emivel lett volna jó többet beszélgetni, de ez talán csak Dia ballagásán valósulhat meg igazán. (Addigra Zsombor is tíz éves lesz.) Fagyiztunk, sétáltunk, játszótereztünk, ettünk és a fiúk még a délutáni alvásukat is beiktatták. Szuper volt. Emiék új lakhelye is elnyerte tetszésünket, még jó, hogy Emi előzőleg annyit mentegette nekem. Jól belakták a helyet, kreatívan, sok munkával. És persze a lányoké a nagyszoba.
Most azonban tényleg ők következnek, remélem ideérnek hozzánk még a nyáron.


3 megjegyzés:

G írta...

Ha esetleg a nálunknyaralásba a családját is beleérted, anyuéknál a lakótelepen elalhatnak, szabad a hely.

Krisz írta...

Ez komoly? (Anyud is tud róla?)
Valószínűleg egyedül nem akar jönni majd. :-)
Előre is nagyon köszönjük!

Milyen jó, hogy blogolok! :-)

G írta...

Meg lehet beszélni anyuval. Tavaly is voltak vendégeink. Ha nem előtte nap szóltok :D, akkor semmi kifogásuk nem lesz.