csütörtök, május 20, 2010

Így-úgy

Sok szülő mondja, hogy nem hasonlítgatja a gyerekeit, mert olyan mások. No, de akkor honnan tudja, hogy azok? Én összehasonlítom őket, és folyton az jön ki, hogy nagyon mások. És mindegyikben épp ez a jó. Én meg ámulok-bámulok. Soma a kezdet - az első, Zsombor a soha többet nem lesz már ilyen - az utolsó. Mindkettő (hely) kincset érő. Már Soma növekedésekor is tudtam ezt. Minden gyerek más és más, mint ahogy az emberek is különböznek egymástól. (Ami az egyiknek jó, a másiknak nem.) Imádatos ahogy kibontakozik a személyiségük. Mindegyikben van VALAMI amiért ők megismételhetetlenek, tökéletesek a tökéletlenségükben. Sokat hallottam másoktól, nem beszél, nem mászik, nem jár... És? Láttak már iskolást aki nem volt ezek birtokában? Nem. Én nyugtatgathattam más szülőket. De könnyű volt nekem, mert Soma "kisangyal" tipusként mindent csinált amit kellett, némikor meghaladva még a korosztályát is. Egy álombaba volt ő. Zsombor vele ellentétben próbára tesz minket. Pedig mindkettő simabőrű hurkás porcelánbaba.

Nem mondom, hogy a nyűgös elalvások /éjszakázások nem voltak megterhelők, de igyekeztünk alkalmazkodni hozzá. És mára a nehéz elalvások megszűntek. Zsombor álma nem túlságosan mély, ezért folytonos odafigyelést igényel, egy-egy simogatás, egy kézrátét, cumivisszaadás után minden rendben van vele, alszik zsibongás nélkül. A héten eldöntötte, hogy csak egyszer alszik nappal, egy nagyot egy óra körül (több órán át). Ez most a legjobb amit tehetett nekem. Az "egész nap nem alszok igazán, csak 10-15 percekre alszom be" üzemmód nagyon megterhelő volt. Úgylátszik nemcsak nekem. Hat, félhét körül kel és dolgozik, dolgozik. Aztán nagysokára befárad és kidől - cumizva és oldalra fordulva alszik, bár még álmában is átfordul. Az a legjobb neki ha velealszom, együtt rezdülünk, és ez olyan jó. Már én is pihenek közben. Hogy mi-hogyan történt éjszaka arra nem emlékszem. A szuszogásra, forró talpakra, sima bőrre, édes illatra, arra igen. Lehet, hogy már én sem tudnék ezek nélkül aludni.
Soma 3 hónapos korától külön szobában, külön ágyban, nyolctól nyolcig átaludta az éjszakákat - ujjszopival és hason. Akkor az volt a jó, most ez.

Zsombor az izmainkra is odafigyel, folytonos edzést biztosít. Az ő vasakarata és vasmarka kűzd az enyém ellen. Általában ő győz. Hogyan is lehetne ellenállni 8.8-nak (ez a súlya). Soma 10 hónaposan volt ekörül. Üldögélés terén is ő a nyERŐ. Annyira nem szeret feküdni, hogy folyamatosan erőlködik felfelé. És mindig megszánja valami kéz az erőfeszítését. A hét elején ráébredtünk (ő is), hogy már hosszasan és stabilan megtud ülni. Így pakolhat tovább. De egyedül felülni még nem tud. Olyan mintha mindig valami új cél hajtaná, úgyhogy ez sincs már messze. Sománál nem volt ilyen kűzdelem, egyik pillanatról a másikra tudta és csinálta. Mint most, perpill a vágás-tudományával kápráztat el.

Mosolygok, amikor valami hasonlóságra derül fény a két gyerek között. Zsombor most teljesen Soma egykori mozgására hajaz. Egyfolytában mozgásban van. Bekússza a szobát. Folyton meg kell menteni, mert beszorul ágy és szék alá, de nem adja fel. Napról napra ügyesedik. Egy pillanatra sem hagyható magára. A héten megtörtént a másfeledik ágyról leesése is (előzőleg röptében elkaptam) - elég magasról. Egy pillanat műve volt. Szerencsére nem könnyen törő fajta, az ijedtség csalt csak könnyet a szemébe. Meg az enyémbe.

És van még egy hasonlóság. Zsombor is szívesen fogadja az új ízeket, zöldséget, gyümölcsöt egyaránt, de a darabosat köszöni szépen nem kéri. Darabosnak minősülnek az öszeturmixolt rizs minidarabjai. Hajajj, mondatja velem a tapasztalat.

Nincsenek megjegyzések: