Mielőtt indultunk:
"- Anya hova megyünk most?"
- A Mártihoz.
"- Kihez megyünk?"
- Mondom, a Mártihoz.
"- Aha. Szeretem a Mártit. (Ezt eddig csak egy plüssállat érdemelte ki.)
- Felveszem a szemüvegemet. Mehetünk."

manóságok
Itt meg a csodás szempillái látszanak.
Márta most kezdi megtapasztalni a kisgyerekes lét minden ügyes-bajos dolgát. Nem mondom, hogy könnyű, pláne, hogy záporoznak a jótanácsok (én is hagytam nála jópárat, a szopipárnámmal együtt). Kitartás Márta! Nagyon szép kis családod van!
Evelin a szélső, kék felsőben. Nagyon ügyesek voltak (de tényleg!).
(Ja és a tulipánhagymákat rejtő láda még nem is látszik a képen.)
Azért látszik a szemén, hogy beteg.
Délelött: Zsizsi és Tomi volt Soma játszópartnere. Egy sétát terveztünk eredetileg, de a hidegre való tekintettel egy gyors vásárlás után hazaspuriztunk hozzánk. Mivel Apa a másik szobában aludt, ezért a játszótér eléggé leszűkült a 3 eleven kisfiú számára. De azthiszem így is jól elvoltak. Zsizsi nagyon ügyesen megy már és édes tiszta tekintettel néz a világra. Nagyon drága. Tomi meg nagyon nagy fiú már, láttam rajta, hogy élvezi hogy Soma is elég jól kommunikál. Kézenfogva jöttek hozzánkig. Soma volt az, akinél jónéhányszor eltört a mécses... mindig az kellett neki ami a másiknál volt. Hát igen bekétévesedett... ennek is eljött az ideje. Mi Gyöngyivel igen jót dumáltunk, és tudtunk volna még... csakhogy Sománál eljött a déli lefekvés ideje. És ilyenkor nincs mese, mindenki mehet isten hírével (sajnos), Soma alszik jó nagyot (hurrá), de teljes nyugalomnak kell körülötte lennie.
És élveztük... Húztam a piros szánkón (végre valami ami tényleg piros). Mindenkinek ujságolta aki szembejött velünk, hogy "szaladunk". Persze lábnyomot is hagytunk a hóban és megbámultuk a hógolyózó gyerekeket. Sajnos már el is olvadt minden. De megvolt az első HÓ!
Utánna (háát, remélem majd hamar megnő..., egyébként így már eléggé betyáros lett):